Megállok előtted testvér ez ünnepen,
Szemedbe nézek, és lassan kérdezem.
Bár egyszerű és csendes a szavam,
Mégis hiszem, erős visszhangja van,
Mert akarom, hogy visszhangja legyen,
És átremegjen tépett, bús lelkeden.

A választ szívemnek nem kell tudnia,
De a kérdésemnek be kell jutnia
A lelked legmélyebb rejtekébe,
Hogy belesajduljon szíved minden része.
Hol van testvérem a te atyádfia?
Egyszer átsírt e kérdés már e földön,
Hogy kinyíljon egy lélek, mint a börtön.
Mert nem volt szabad, s a Sátán foglyaként
Elhagyta Kain az ő Istenét.
Azt mondta: én Ábelt megölöm.
Bár testvérem, mégis gyűlölöm,
Mert ő Istennek sokkal kedvesebb,
Mert Isten néki jobban kedvezett.
Utamban van, mert engem túlhaladt,
Ne maradjon hát itt a nap alatt.
S míg Ábel vére Istenhez kiált,
Az örök Isten ő elébe állt:
Hol hagytad Kain, az atyádfiát?
Véres botja a földön lent hevert;
Lelkében tüzes vas lángokat kevert;
Tombolt benne a kemény dac maga…
Én nem tudom, Ábel hol maradt.
Honnét tudjam? Csak nem őrizhetem.
Ő sem sokat törődik énvelem.
Én nem tudom, hol van az atyámfia.
Az én szívemnek nem kell tudnia.
Hárman voltak a földön néma csendben.
Lángok gyúltak az isteni szemekben.
Kain letörten, búsan hallgatott,
Akárcsak Ábel, a néma halott.
A hazugság és a gyilkosság után
Bélyeg égett Kain homlokán.
Lázadozott, majd sírt a megvetett,
Áthatotta a földi tereket
A borzasztó, iszonyú vádolás:
Meggyilkoltam az Atyámfiát.
Sok év után, e csendes ünnepen
Ma újra hallom, s mint a félelem,
Tombolva éget, kínozva gyötör,
Minden csepp erőt bennem összetör.
Az Atyádfia vajon merre jár?
Az Atyádfia vajon mit csinál?
Hol van a testvéred? Hol van az anyád?
Hol van a férjed? Feleséged? Apád?
Hol vannak a gyerekeid, kiket féltve őriztél?
Hol hagytad őket? Nem tudod kinél!?
Nem tudod, hol van az Atyádfia?
Hová kellett néki jutnia?
Mivel még bízik tebenned, még hiszi a szavad,
Menjél el hozzá! Várja a vigaszt.
Hisz az ő lelke teérted kiált
Mentsd meg testvérem az Atyádfiát!
Én nem tudom, mit akarsz vele.
Nem láthatok a szívedbe bele.
De akármit gondol is a szíved,
Ne mondjad, hogy nem őrizheted!
Ne dobjad félre könnyen, tétován!
Menj csak el hozzá azonnal, korán!
Hisz vár rád! Ó, úgy vár rád, nagyon.
Tudom, hogy érte mész egy nagy napon.
Mikor mindent, de mindent megbocsájtsz,
És szereted majd az atyádfiát.
És nem mondod többet már, hogy megölöd,
És érzed, hogy nem is gyűlölöd.
Hogy szent érzés és jó e szeretet.
Nélküle lelked mennyit vétkezett.
Megállok előtted testvér ez ünnepen.
Bizonytalanul és félve kérdezem.
A választ szívemnek nem kell tudnia.
Hol van? Hol van testvérem az Atyádfia?

• Előző
• Tovább