Írások

írások

Kinek mondanak engem az emberek?

A történelem középpontjában egy kérdés áll, amit Jézus Krisztus tett fel tanítványainak: „Kinek mondanak engem az emberek?”  (Mk 8,27)

Már akkor is megoszlottak a vélemények a kortársak között. Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, valakik pedig egy prófétának hitték.

Ez a kérdés foglalkoztatta az első századok teológusait is. Volt, aki Istenhez hasonlónak, mások pedig Istennel egylényegűnek tartották őt. Végül is a niceai zsinat a homouszion meghatározás mellett foglalt állást 325-ben. Érdekes álláspontot képviseltek a doketisták is, akik azt mondták, hogy Krisztus nem volt igazi ember, csak látszatteste volt, s szenvedése is csak látszat volt.

Jézus Krisztus személyéről szóló viták a felvilágosodással kerültek ismét felszínre. L. Feuerbach, német polgári filozófus szerint, - kinek gondolatai hatással voltak Marxra is- ,  Jézus csak egy nagyszerű ember volt. 

A filozófia után a teológiában is megjelentek a történeti Krisztus kutatások. R. Bultman, aki a Szentírás demitológizálását tűzte ki céljául, úgy nyilatkozott, hogy a történelmi Jézus nem azonos az evangéliumokban leírt személlyel. A XX. század egy másik jelentős teológusa, Paul Tillich szerint Isten nem lényegileg, hanem szimbolikusan volt jelen Krisztusban. A liberális teológusok ezek után egyre gyakrabban beszéltek Jézusról, mint egy humánus, zseniális emberről (Middleton Murry), egy szelíd galileai álmodozóról (Renan), az emberek nagy és folyamatosan élő álmáról (P-L. Couchoud), egy hippiről a yuppie-k között. John Dominic Crossan szerint: „Jézus nem Isten, akiben hiszünk, hanem ember, akinek hite a számunkra mértékadó lehet.” 

Lehet-e még új dolgot kitalálni a krisztológiában? A válasz igen. Megszületett Barbara Thiering sci-fi-be illő története, amely a Gold Book gondozásában jelent meg „A könyv amelyet Jézus írt címmel”. Az ausztrál szerzőnő könyve a karácsony előtti vásárokon került piacra. A tudományosság látszatát kelti, hogy Thiering örökösen a Holt-tengeri tekercsekre hivatkozik, s az úgynevezett peser módszert alkalmazva fejti meg a Jézus által írt János evangélium üzenetét. 

A szerző szerint, - kinek előző könyve, Jézus az ember  címmel már magyarul is megjelent – „Jézus Krisztus nem egy természetfölötti lény volt, hanem rendkívülien nagy ember”. A történet szerint Jézus és Simon mágus (!) jó barátokként tagjai voltak az esszénus közösségnek. Felesége Mária Magdolna volt, akitől gyermekei is születtek. Akkoriban egy Jonathan Ananias nevű férfi volt a kumráni közösség vezetője, akit „Atyának” neveztek. Jézus és Ananias között konfliktus alakult ki a vezetés tekintetében. Ananias féltékeny lett Jézus növekvő tekintélyére, s mint törvénytelen szerzetest próbálta megöletni Simon mágussal együtt. Ananias volt, aki Kajafás és Pilátus elé vitte az ügyet, de szerette volna, ha Jézus és Simon melett Barabást feszítik meg harmadiknak. Végül Pilátus úgy döntött, hogy nem Barabást, hanem Júdást ítéli halálra. „A felállított három kereszt közül Simon mágusé volt a középpontban, mint ahogy az a legnagyobb bűnösnek kijár, tőle keletre állt Júdásé, mint a második számú elítélté, nyugatra pedig a harmadik helyen halálra ítélt Jézusé… Jézust harmadikként s egyben a legkevésbé fontos emberként feszítették keresztre.” 

Jézus, mikor látta, hogy minden elvégeztetett, azt mondta, szomjúhozom. Akkor méreggel átitatott szivacsot adtak neki, amitől elszenderült, elvesztette öntudatát. Ezt a mérget előző éjszakán az „Atya”, Ananias, már felajánlotta neki, de akkor még visszautasította.

Ezek után levették őket a keresztről. Júdásnak és Simonnak eltörték a lábát, majd mindhármukat egy közös barlangba vitték. 

A barlangban Simon hashajtót itatott Jézussal, amitől eltávozott testéből a méreg, s ezáltal feléledt. Jézus Péter és János Márk segítségével jutott ki a barlangból, majd Simon mágus kezdte mesélni a történteket az asszonyoknak, akik azt félreértették, s ezért elterjedt a hír, hogy Jézus feltámadt. 

Jézus azonban továbbélt, s a kumráni monostorban fogalmazta meg történetét. Majd találkozott Pállal és együtt hirdették az új vallást a birodalomban…

Röviden ez Barbara Thiering alapvetően gnoszticista elemeket tartalmazó Jézus története, amely a világ számos országában többezres példányszámban jelent meg. 

A könyv azok számára, akik ismerik a Bibliát és egy kicsit járatosak a teológiában nevetségesnek tűnik, sok problémát nem jelent megtalálni a tévedéseket benne. Sem az egyháztörténet, sem a Biblia könyvei nem támasztják alá érveit. Viszont azokat, akik a Szentírás ismeret nélkül olvassák az írást könnyen becsaphatja a logikusnak tűnő érvelés. 

Thiering elbeszélésének műfaja a mesék közé sorolható, amikről Pál apostol írt Timótheusnak: „Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek magunknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.” (2.Tim.4.3-4.) 

Akiket mégis elbizonytalanít a „sikerkönyv”, hadd szolgáljon bizonyságul a XX. század egyik legnagyobb vallástörténészének megjegyzése: „Bizonyos, hogy Jézus tanítása, sőt, tán még neve is feledésbe merült volna, ha be nem következik egy egyedülálló és a hit világán kívül érthetetlen esemény: a kivégzett feltámadása… A feltámadt Krisztusba vetett hit egy maroknyi elkeseredett menekülőt elszánt és legyőzhetetlenségükben biztos emberek csoportjává változtatott.” (Mircea Eliade)

Pál apostol is így ír a korinthusiaknak írt levelében: „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (1.Kor.15.14.)

Elképzelhetetlen, hogy a tanítványok vállalták volna a mártíromságot, ha Jézus Krisztus nem az lett volna, akinek mondta magát. Hisszük és valljuk, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, aki maga a világ világossága, Ő az út, az igazság és az élet. Aki meghalt és feltámadt, majd felment a mennybe és ma is ott ül az Atyaisten jobbján, de újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat. Ő a megtestesült Ige, kinek születését most karácsonykor is ünnepeljük. A betlehemi jászolban nem az esszénusok leendő vezetője feküdt, hanem világ megváltója. 

A kérdés ki tudjuk-e mondani mi is Péterrel együtt, annak ellenére, hogy sokan mást mondanak róla, hogy „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt.16.16.).

 

Nyomtatás