Köszöntünk a Szokolyai Baptista Gyülekezet honlapján. Látogass el hozzánk személyesen is!

 

Írások

Hálaadó napjaink kezdetén - 2Korinthus 8:1-9

Gyülekezeteink különböző időpontokban tartják hálaadó napjaikat, mégis, közösségünk jellegzetes ünnepnapjai ezek. A hálaadás, az idekapcsolódó gondolatkör jó lenne, ha szétfeszítené egy ünnep kereteit, hiszen azt szeretnénk, hogy ne hálaadó ünnepeink legyenek csupán, hanem életformánk, hívő életünk nagyon is látható jellemzője legyen a hálaadó lelkület. Ennek érdekében vizsgáljuk meg, hogyan lehet időszerű ez az ünnep. Ezen túlmenően pedig segítsen abban, hogy valóban életformává váljon a hálás élet megmutatása. Nem öncélúan, hanem, hogy hálaadást szüljön az Isten iránt általunk.

Ha a bibliában leírt vallási életre/kultuszra gondolunk és vizsgáljuk azt, egy nagyon fontos dolgot kell meglátnunk, amit a próféták is mindég hangsúlyoznak. Ez pedig az, hogy csak járulékos jelenségnek tartják a kultuszt, a mai szóhasználatunkkal, az istentiszteleti formát. Ez csak eszköz és segítség lehet abban, hogy a gyülekezetet az Isten szövetségében való élésben segítse és támogassa, de csak akkor, ha tiszta a szív, a száj, úgy a papság, mint a gyülekezet részéről. Ha ezek nincsenek meg, akkor hazuggá és Isten előtt utálttá válik a mi ünnepünk, istentiszteletünk. Az alkotóelemei; éneklés, imádság, igeolvasás, annak magyarázata és más egyéb alkotó részei koronként más és más hangsúlyt kaphatnak. Van egy alkotó része az istentiszteletnek, amit külön kiemelnék: az ÁLDOZAT. Minden másnál előbb jelenik meg az ember-Isten kapcsolatában. A biblia első lapjain olvasunk Ábel és Kain áldozatáról. A törvény létrejötte előtt áldoz Nóé, Ábrahám és Jákób. Azután Mózestől kezdve a törvény szabályozta és írta elő a sokféle áldozatot. Végül, Jézus Krisztus egyszeri s mindenkorra érvényes áldozatával egy új üdvtörténeti szakaszt nyitott meg. De az ember áldozata nélkül ma sincs igaz istentisztelet! Isten ma is világosan megmondja, megüzeni újszövetségi népének is, hogy mit fogad el és hogyan fogadja népe áldozatát. Nem áltathatjuk magunkat, hogy csak az ószövetségi áldozat lehetett hazug, tisztátalan. Hogy csak az ószövetségben lehetett hibásat, lopottat, hitványat áldozni az Úrnak.

Önvizsgálatunk alapja legyen ez az Ige: „Gazdag létére, szegénnyé lett érettetek…” Ha ünneplésünk ennek szem előtt tartásával történik, ha egyéni szolgálataink, áldozatunk ebből fakadóan van, akkor Isten előtt kedves lesz ünneplésünk, áldozatunk. Mi indít az áldozatra, mennyi benne az „így szoktuk” a kötelesség érzése? Nincs jogom bárkit is minősíteni az áldozat dolgában, de ha ráállunk az ige mérlegére, az igazán mér! A macedóniai gyülekezeten láthatóvá vált az Isten által adott kegyelem, nagyobb és bőségesebb volt az örömük azért, mert áldozhattak. Az áldozat nagysága vált ki belőlünk örömet, vagy az, hogy először önmagunkat adtuk az Úrnak? A jelzett igeszakasz így épül fel: Krisztus önfeláldozása, ebből fakad a mi átadásunk az Úrnak s természetes következmény, hogy javainkat is oda tudjuk szánni. Ha ez megvalósul ünneplésünkben, akkor Övé legyen a dicsőség!

Az Ige tanúsága szerint a macedóniai gyülekezet nem csak az adakozásban volt bőkezű, hanem bővelkedtek „hitben és igében, ismeretben és minden igyekezetben”. Ez arra irányítja figyelmünket, hogy nem csak anyagi áldozat az, amit az Úr kíván. Sőt, elsősorban nem ezt kívánja.

Mi is bővelkedhetünk az igében. Ott lehet naponként előttünk. Vasárnapról-vasárnapra a gyülekezetekben is megterül az Ige asztala. I Sámuel 15,22-ben olvashatjuk: „Vajon kedvesebb-e az Úr előtt az égő és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség?” Ennek az igének nyomán már feltétlen gondolnunk kell a gyakorlati istentiszteleteinkre, a mindennapjainkra. A sok ige, amiben bővelkedünk, csak akkor teszi életünket szelídebbekké, irgalmasabbakká, tisztaszívűvé, békét szeretőbbé, ha engedelmesek vagyunk szava iránt. Ízesebb az életünk, jobban világítunk? Hogyan állunk az Úr szava iránt való engedelmesség áldozatával?

Bővölködni szeretetben. Nem választható el az előbbi gondolattól. János 14,23-ban ezt olvassuk: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédeimet” Ez az Isten felé irányuló szeretet. A János 13,35-ben ezt találjuk: „Erről ismer meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”  Hálás vagyok érte, hogy senki felé nincs neheztelésem. Istennek köszönöm, hogy úgy érzem, mindenki szeret. Mégis igyekszem, hogy minden napom kontrollja legyen az I Kor 13! „Ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok”

A Róma 12 szerint, „külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint”, szolgáljunk azzal Istennek és egymásnak. I Ján 3,18 szerint; „ne szóval szeressük egymást” Ennek megvalósítása áldozatot kíván. Mennyire bővelkedünk az erre való igyekezetben?

Testvérem! Ha helyeden talált ez az Ige alapján leírt néhány gondolat, „hálával áldozzál az Istennek”. Ha hiányosságot tárt fel, „töredelmes lélekkel áldozzál” a zsoltáros szerint. Ha nem vonod ki magad üzenete alól, akkor áldozzál az Ő szava iránt való engedelmességgel.

Kívánom, hogy mindannyiunk áldozata kedvességet találjon az Ő szemei előtt!

Lakati Ádám

Szokolya, 1991. szept. 16.  

Címünk: 2624 Szokolya, Dózsa György u. 3.

Videóajánló