Egy test vagyunk a Krisztusban!
Unum corpus sumus in Christo! - Egy test vagyunk a Krisztusban!
Arra gondoltam, sokan lehetnek akik szívesen megismernék a szokolyai imahetek krónikáját.
Az elmúlt száz év első felét a vallási türelmetlenség jellemezte. Az okok boncolása nélkül is tudvalevő, hogy a háború, majd az azt követő ateista rezsim alatt az egyházakat is tanította a történelem Ura. Ennek is tudható be, hogy múltunk második felében a Sátán tevékenysége ellen egymás segítő kezét kerestük és találtuk meg.
Szép nyitánya volt ennek az egymásra találásnak imaházunk építése 1948-ban. Amikor a falu fogattal rendelkező gazdái látták e mazsolányi baptista gyülekezet erőfeszítését, szorgalmát, református és katolikus egyháztagságuktól függetlenül beálltak a föld kubikolása, a tégla, gerenda, és egyéb építőanyag fuvarozásába. Nyílt bizonyságtevés volt ez amellett, hogy kezdjünk újat, bocsássa meg Isten a régit.
Már az ötvenes évek elején voltak közös ökumenikus alkalmaink a református gyülekezet imádkozó csoportjával. Majd 1959-től Szabó Sándor református lelkésszel kölcsönösen hívtuk meg a gyülekezeteket egymás templomába és közösen szolgáltunk. Ezeken az alkalmakon a katolikus egyház tagjaiból is sokan vettek részt, mivel azonban a helyi Katolikus gyülekezet csak fíliája a verőcei plébániának, hivatalosan nem alakult ki kapcsolat. 1971-ben Nagymaroson élő hithű paptanárokkal, dr. Kerényi Lajos és Balázs Béla plébánosokkal alakult ki kapcsolat a fiatalok kölcsönös látogatása szintjén. Ma már történelmi kuriózum , hogy – legalábbis ebben a régióban – az első katolikus beat mise a szokolyai baptista imaházban volt. Ennek nagy híre miatt el is helyezték a katolikus atyákat máshová.
A leírtak a lapján a két gyülekezet 53 éve, a három gyülekezet pedig 41 éve tartja közösen az imahetet.
Ez volna az egység?
Minden bizonnyal ez is! Azonban magunkat csapnánk be, ha csupán hitigazságok egymáshoz közelítésében, máskor az istentiszteleti gyakorlatok egységesítésében, vagy közösségi élmények, vágyak megvalósításában, demonstrálásában keresnénk az egység átélését. Az egység ennél sokkal több! Erre tanítottak folyamatosan az elmúlt évek. Vajon értjük-e, éljük-e? Értjük-e, hogy nem azzal kell gyötörni magunkat, hogyan teremtsünk egységet a különféle felekezetű Krisztus-hívők között, mert az már létrejött, de csak azok számára akik Jézus Krisztusban vannak! Akkor beszélhetünk igazi egységről, ha ezt értjük és megéljük!
Átalakítás, változtatás, változás szükségességétől hangos az ország. Lelki értelemben ez volt a fő vezérgondolat az idei imaheti alkalmakon is.
Immár hagyományosan az első két este a református gyülekezet imatermében kezdtük alkalmainkat. Az estéken Martos György Katolikus diakónus és Floch Gábor baptista lelkipásztor végezte az igeolvasást és az igehirdetést. a helyi szolgálatvezető Turbucz Péter református lelkipásztor volt.
A második két este a Katolikus templomban gyülekeztünk, itt Floch Gábor és Turbucz Péter felváltva végezték az igeolvasást és az igehirdetést. A házigazda szolgálatát Martos György diakónus testvér töltötte be.
A befejező két este pedig nálunk, a Baptista Imaházban jöttünk össze. Itt Turbucz Péter református lelkipásztor és Floch Gábor lelkipászto testvér szolgált.
A közös éneklések, valamint a minden este helyet adó gyülekezetek szolgáló énekescsoportjai és prózai szolgálatai gazdagították az alkalmakat. A szombat estét Révész Milán két szép ének saját átdolgozású tangóharmonika szólója tette színesebbé.
Az esték üzenetei váljanak valóra mindennapjainkban!
Lakati Ádám
gyülekezet-vezető